Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a XXI. oldalontalálható.
KIADTA
AKISFALUDY-TÁRSASÁG.
PEST.
NYOMATOTT AZ„ATHENAEUM“ NYOMDÁJÁBAN.
1870.
Olvasta a M. T. Akadémiában 1870. nov. 7-kén
GYULAI PÁL.
Nehány perczet, egy rövid fél órát akarok szentelni deréktársunk, Pákh Albert emlékének, ki már majdnem négy év óta sírbannyugszik. Későre teljesitem e kötelességet, de nem ok nélkül.Szoros barátság fűzött az elhunythoz s tizenhét év óta résztvevő,majdnem mindennapos tanuja voltam szenvedéseinek, s halála után isnem annyira az iró pályája foglalkoztatta lelkemet, mint a hű barátés szerencsétlen ember emléke borult szivemre. Pedig e szószéket,Tekintetes Akadémia, nem a baráti érzelmek, nem az egyéniszenvedések, hanem az irói küzdelmek és dicsőség rajza illeti meg.Ime oka késedelmemnek. Azonban az idő nem könnyen enyhiti az erősemlékeket, s most négy év után IV. sem tudok szabadulni amazérzés felindulásaitól. Hijába akarom csak az irót rajzolni Pákhban:az ifju és nagyreményü humorista pályája csakhamar megszakad s egybeteg ember szenvedéseibe vész; a szerkesztő szakadatlan munkásságapedig ugy tünik föl nekem, mint egy fejlődésében megakadályozottiró küzdelme az elhagyottság és tétlenség ellen.
Valóban Pákh irói pályája nincs arányban kitünő tehetségével, sez ellenmondást a magán ember szerencsétlensége fejti meg. Egyszenvedésteljes élet tárul fel előttünk. Husz évig hordozni egyroszul gyógyitott betegség átkos következményeit, s mégisteljesiteni, a mennyire lehetséges, minden kötelességet, melyet ahazafiság, fiui, testvéri szeretet és barátság előnkbe szab;remények és siker közt lépni az irói pályára, s egy pár mulvaeltemetve minden magasb becsvágyat, a betegágy szenvedései s aszerkesztői asztal gépies foglalkozásai közt tölteni el az ifju- ésférfikor legszebb éveit; lemondani az élet örömeiről, de nyugodtanhordani súlyát; a közélet munkása, a szülői ház vigasza, a barátikörök disze, felderitője lenni: ime Pákh Albert élete, a szenvedésés türelem, a lemondás és áldozatkészség pályája, melyre egy érző,de V.törhetlen lélek humoros derüje árasztá fényét. Nem szemlélhetni epályát megindulás, a fájdalom és tisztelet megindulása nélkül, smidőn emlékét megujitom, ugy hiszem, nem csak a kegyelet, hanemegyszersmind az igazság sugallatát követem, ha az iró munkásságamellé oda rajzolom az ember küzdelmét is, ki egy eljátszott életromjain még fölemelkedni képes, s ha nem lehet azzá, mire hivatvavolt, vég leheletéig nem szünik meg hiven és sikerrel szolgálni anemzeti müveltség ügyét.
Pákh korán lépett az irói pályára. Az alig huszonkét éveshumorista és hirlapiró szokatlan figyelmet keltett, bár a közönségnevét sem ismerte, mert humoros vázlatait, melyek koronkint aFrankenburg „Életképei“-ben jelentek meg, Kaján Ábel ál név alattalatt bocsátotta közre, s mint Csengery „Pesti Hirlap“ján