Megjegyzések:
A tartalomjegyzék a 190. oldalontalálható.
Az eredeti képek elérhetők innen: https://hdl.handle.net/2027/hvd.hwrnha.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
BiróLajos
Kunszállási emberek
Budapest1912
Singer és Wolfnerkiadása
Minden jogot fenntartunk.
BUDAPESTI HIRLAPNYOMDÁJA
A vércse.
Az igazi neve Cseh Lukács volt. Egy évvel azután, hogy hozzánkköltözött, mindenki Vércse Lukácsnak hitta, vagy röviden avércsének. A külseje és a neve csak az ötletet adta meg azelnevezéshez; maga az elnevezés, a megjelölés, a a megbélyegzésvalamilyen hasonló formában okvetetlenül megjött volna. Akunszállási népfantázia nagyon termékeny ebben a tekintetben és avércse akkor sem kerülhette volna el hogy héjjának, hiénának,dögbogárnak, vagy éppen vértályognak nevezzék el, ha a neve és akülseje nem kinálkozott volna olyan feltünően arra, hogy éppen avércse nevet kapja. Vörhenyes, ritka és nagyon puha haja volt;mélyen bent ülő, nyugtalan szeme, előreugró arca és csontos, rút,hátrahajló homloka. E mögött a homlok mögött nagyon nehezenszülettek meg a gondolatok; a vércsének voltaképpen emberfölöttierőfeszítésbe került, míg kitalált, kigondolt valamit, valamiegészen mindennapi dolgot is; ha gondolkozott, akkor még a-4-homlokához is emelte a kezét és kétségbeesetten dörzsölte ahomlokát, úgyszólván kimasszirozta belőle a makrancos gondolatot;egyszóval megmondva: buta volt a vércse. Hogy egy év alatt mégis anyakára ült egy csomó embernek, hogy szitta a vérüket és tépte ahúsukat, hogy mégis egyre gazdagodott, annak az a hihetetlen,hallatlan és kábító energia volt az oka, amely benne lakott. Szívósvolt, makacs, konok, kitartó és vérszomjas, mint egy vércse.
Amikor Kunszállásra érkezett és megnyitotta ügyvédi irodáját,akkor nagyon jó papi ajánlásokat hozott magával és a mi papjainkpártfogásukba is vették. Cseh Lukács a pártfogásra csak annyibanigyekezett magát érdemesnek mutatni, hogy rendesen eljárt templombaés hogy ami a külsőségeket illeti, nagyon istenes ember volt.Egyébként azonban járt a maga utján, vérszomjasan ésengesztelhetetlenül haladt előre és a papok nemsokáraelégedetlenkedni kezdtek vele. A vércse kezdte összekaparni aszegény kis parasztbirtokokat szörnyű karmaival és a pártfogóilassanként visszahúzódtak tőle. A vércsének azonban ekkor már nemvolt semmiféle támogatásra szüksége és ezt már meg is merte mondania papoknak, akikkel szemben egyébként mindig alázatos volt ésakiknek mindenét köszönhette. Az öreg Péterfi főúr egyszer nagyonkomoly arccal félrevonta a kaszinóban és hosszasan, halkan és egyresötétebb arccal beszélt a lelkére. Megint valami kisparasztbirtokról volt szó… A vércse azonban engesztelhetetlen,változatlan -5- vércsearccal hallgatta; nyugodtan rázogattameg a fejét és Péterfi főúr végre – ezt már sokan hallották –hangosan kif