Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 155. oldalontalálható.
AZ ATHENAEUMOLVASÓTÁRA
VIDÉKI EMBEREK
(NOVELLÁK)
IRTA
PETELEIISTVÁN
BUDAPEST
AZ ATHENAEUM IROD. ÉSNYOMDAI R. T. KIADÁSA
1898
Budapest. AzAthenaeum r. társulat könyvnyomdája.
A NAGY LIDIURA.
Igy, karácsony felé mindig eszembe jut az a viseltes kis ember aNagy Lidi ura, akit tán kegyed is ismer az utczáról; az afélrevonuló, alázatos emberke, aki éppen azáltal lett feltünő, hogyelbujni iparkodott ebben a világban, ahol mindenki nagy és bámultakar lenni.
Novák (igy hivták) ez, az, aki azt a könnyelmüséget engedte megmagának ifjukorában, hogy megházasodott, elvevén Nagy Dénesnek, avargának hires szépségü lányát: Lidit.
Erre a Lidire már alig emlékezem, de a nyáron egy halvány virágumályvát láttam, a hajnali szélben s láttára a Lidi formája tértvissza az emlékezetembe. A képe el volt bujva az agyamba s azmegelevenedett a virág láttára. Olyan nyulánk, üde, pompáslehetett, mint ez a szép virág. -2-
E Lidi csak annyiban tartozik a történetembe, hogy miatta lettaz én kis Novákom olyan szótalan, busuló, ványolt – a mikor Lidimegszökött egy gazdag urfival.
A szökése pedig érthető dolog volt. Igen szép volt Lidi egy kisiktatónak. A szépségnek nagy az ára. Nem való szegény embernek.
Azt kérdezi kegyed: miért ment feleségül Lidi egy ilyen hitványemberkéhez? Azért, mert mégis csak istentelenség lett volna, hogy aLidi harmatteste egy durva mesterlegény karjai közt fonnyadjonel.
Novák hivatalnok volt (iktató), urfajta, s ő a lajtorja egy fokavolt, a min a vargamester leánya felfelé szállhat. Rálépett.Mindjárt ki is lépett a karján, a cserszagu, piszkos mühelyből, ahamvas kádak közül, a nyers állatbőrös szinből; kalapot vehetettkeszkenyő helyett s slájert kötött rá, ami akkor az uraságnak egyikjele volt.
Nagyon szép volt. A kanczellisták bomlottak utánna s előrekaczagtak a kis Novákon, azokra a szarvakra gondolva, amelyeketrakni fog a menyecske az iktató fejére. Azonban úgy látszottrosszul számitottak. Lidi példásan élt. Nagyon kényeztette az urát,kivált ha látták. Az utczán -3- szüntelenül locsogott neki, hogyészrevehette akárki milyen jól telik az életük. Ésmegközelithetetlen volt az idegenek részére. Rátarti ésvisszautasitó volt a szépmondóknak. Olyan uras, sőt finom lett,hogy az ember nem tudta, honnan veszi e hölgyecske ezeket atempókat.
Akkoriban a táblabirák nem afféle kalucsnis paroplis beamterekvoltak, hanem igazi, batárban járó urak. E kis hölgy úgy járt azura mellett, hogy a biró urak megsüvegelték, sőt maga a prézesis.
A Novák becsülete úgy felment, hogy a leghatalmasabb isészrevette őt. Sőt egy izben egy szász kanczellista (gazdag, kényesurfi), meg is látogatta Novákot a tulajdon fészkében s oly nyájasanbeszélt Novákkal s úgy kereste a barátságát hogy csupa öröm voltlátni azt. S nem