Megjegyzések:
Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?id=umhMAQAAMAAJ.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
FELHŐK
ELBESZÉLÉSEK
IRTA
PETELEIISTVÁN
BUDAPEST.
FRANKLIN-TÁRSULAT
MAGYAR IROD. INTÉZETÉS KÖNYVNYOMDA.
1897.
FRANKLIN-TÁRSULATNYOMDÁJA.
TARTALOM
- Felhők 5
- Menekvés 33
- A becsület 69
- A fal 95
- Az óra 119
- A csomók 137
- A könyörülő asszony 151
- A székek 165
- A felszerelés 177
- Lobbanás az alkonyatban 199
- A játék 239
FELHŐK.
– Ne nevess ki, kedves apa, a nyughatatlanságomért.
– Rosszat álmodtál, Sárika?
– Én? Dehogy. Én sohasem álmodom. Én csak alszom, alszom, hogynem is tudok felőle. Reggel egy kis dalra ébredtem. Nem tudom;talán az éjjel hízelegte be valaki a fülembe, a miről én semmit semtudok. Reggel kivirágzott a szájamon. Nagyon nevetséges volt, hogyén éneklek. Mert tudod, milyen csúf is a hangom. Ezért nem iséneklek. De a reggel hangosan énekeltem, hidd el, apa. Aztán jöttmeg a Judit társzekere.
– S az vette el a kedvedet, Sárika?
– Hát miért? Én azt hiszem, hogy szeretem Juditot, bárha egykicsit félek tőle.
– Judittól?
– Tudod ő olyan nagy és olyan igen szép. Én alig merek az őerős, fekete szemébe nézni. Azt hiszem, ő minden gyarlóságaimategyszerre meglátja vele. Aztán, olyan semmiségnek érzem magamat,-8-ha látom őt. Ugy tetszik nekem, hogy ő a valóság, én csak az őárnyéka vagyok. Ő olyan nagy és erős. És az ő villogó fogai,vérpiros ajkai… Mit akarsz… hogy én szóljak, ha az ő mély tisztahangját hallom?
– Oh te gyönge Sárika…
– Hát ezt mondod nekem? Nem vagyok én a te ke