Megjegyzés:

A tartalomjegyzék a 223. oldalontalálható.


Krúdy Gyula
Összegyüjtött
Munkái

Krúdy Gyula
Összegyüjtött Munkái

EDDIG MEGJELENT KÖTETEK

  • 1. A VÖRÖS POSTAKOCSI
  • 2. A FRANCIA KASTÉLY
  • 3. SZINDBAD UTAZÁSAI
  • 4. PALOTAI ÁLMOK
  • 5. PUDER
  • 6. ANDRÁSCSIK ÖRÖKÖSE
  • 7. A VÍG EMBER BÚS MESÉI
  • 8. A PODOLINI TAKÁCSNÉ

PUDER

ELBESZÉLÉSEK

 

IRTA

KRÚDY GYULA

 

 

BUDAPEST, 1914 SINGER ÉSWOLFNER KIADÁSA

Minden jogot fenntartunk.

BUDAPESTI HIRLAPNYOMDÁJA


-5-

Mi sok báj volt a csendeséjben!
A kéj, öröm s lefolytidő
Élénk színekben tüntelő,
Mint a rabnak, kibörtönében
Erdőt, mezőt álmodvalát,
S szabadnak véliönmagát.

Puskin.

-6-


-7-

Púder.

Valahol a felvidéken utaztam, télen, szánon, mint a muszkaregényhősök. Reggeltől-estig a kocsisom zöldre fakult rongyos hátátnéztem, a lovak fülét és a csörgők szóltak, mint egy láthatatlanzenekar játéka, amely a temetésemen vagy az esküvőmön kisérilépteimet. Gyönyörű, rozzant vén hidakon nyargaltunk keresztül,amelyek csaknem meghajoltak a hó terhe alatt, lent a kanyargó folyóacélkéken tündöklik, néma kísértetként sorakoznak hófehér hegyek,olykor egy behavazott kőszent integet az útszélről: ne félj, nemvagy egyedül és egy kapaszkodó alatt, ahol a fuvarosokmegpihentetik lovaikat a ködös, vasrácsos ablakon át pirosantündökölt föl a tűzhely lángja, mint a zsoldos katona álmában, akiZsigmond király idejében megfagyott a határszéli országúton. Acsengők fáradhatatlanul zenéltek: násznagynak mentem egy kisasszonyrokonom esküvőjére. A nap déltájban néhány sugarat dobott azútszélre, ahol nemrégen disznót öltek -8- és a barnahónak, szalmahulladéknak kéményszaga volt. Amott vértócsa barnult ahavon, mintha egy vándorlót öltek volna meg. Egy hóba temetett kiskorcsma tájékán, amelyet mintha a svájci kártyából vágtak volna ki,árva muzsikus pengette hangszerét, az orra piros, mint a nürnbergibabáknak, kerek kalapja mellett fácán elhullajtott tolla és aszakálla hegyes, mint a rablólovagoké: az embernek igazán kedvevolna megállni egy ital borra, egy dalra, egy kis emlékezésre azifjúságra és régi utazásokra, midőn a farkasbunda alatt hölgy isült a szánban és a piros ajkuk fölött fehér volt a fátyol, mint aszívnek tiszta füstje. Kocsisom azonban konokul nógatja lovait, afalvak fiatalos tornyai szinte álmélkodva maradoznak el az útmellett, – mintha egy jókedvű vén játékcsináló tót rakta volna kikosarából a felvidéket, – cinóbervörös a templom tornya és aplébános orra, az asszonyok tarka szoknyában sulykolják

...

BU KİTABI OKUMAK İÇİN ÜYE OLUN VEYA GİRİŞ YAPIN!


Sitemize Üyelik ÜCRETSİZDİR!