MÓRICZ ZSIGMONDREGÉNYE
ATHENAEUM KIADÁSABUDA-PEST
1921
Az író minden jogot fentart.
10448, – Budapest, azAthenaeum r.-t. könyvnyomdája.
amelyben egy kis diák elveszíti a kalapját semiatt késő télig hajadon fővel jár szegényke esőben, hóban, mígcsak a közömbös világ is észre nem veszi a rendellenesállapotot.
A kollégium nagy, komor, négyszögű épület. Voltaképen csak azelső része komor, a Nagytemplom felőli ősi épület, a hátulsó háromszakasz, amely úgy van építve, hogy az egész egy négyszögű udvartzár be, inkább sivár. De a kisdiáknak elől-hátul, mindenfelőlrendkívül imponál s még bent a coetusban is állandóan valamitemplomi félelmet érez, amint behallatszik, hogy kopognak a keménykis cipősarkak a sivatag folyosókon s hogy zúg be a százezernyiveréb csiripelése az udvaron álló ménkő magas jegenyeakácok lombjaközül.
A kisdiák e percben a szoba közepén álló nagy asztal legutolsó,legszélső fiókját kihúzva, abban kotorász. Ennek a fióknak az elsőoldala zöldre van festve, mint maga az asztal. De az asztal felsőlapja már erősen meg van kopva, a fiók azonban még mindig frisszöld s ez igen tetszik a kisdiáknak, csak azt sajnálja, hogy a fiókrégi birtokosai a kulccsal már ezt is össze-visszakarmolászták.
A fiókba szép rendetlenséggel volt belegyömöszölve egy rakásiskolai könyv és füzet. A kisdiák a Békési latin nyelvtanért nyúltbele, mert mennie kell a füvészkertbe latint tanulni, és pedig agerundiumok s gerundívumok titkos fejezetét, azonban sietveodapillant a másik, kicsit nagyobb diákra, aki osztálytársa sBöszörményinek híják s szintén ott van a coetusban, a szobafőnöklegszigorúbb tilalma dacára végigheverve az ágyán. Böszörményi,úgylátszik, a -4- mennyezeten piszmogó pókot figyeli s jobblábát egyenletesen lógatja le az ágyról, szóval a kisdiák lopvanehány percet mer szentelni kincsei zsugori szemléletének. Volt otta fiókban tudniillik egy Csokonai Vitéz Mihályról szóló könyv,amelyet harminc krajcárért vett az antikváriusnál, akinek akirakatában töltötte az egész mult évet ez a könyv s ő akkor mégnem lévén bentlakos, ahányszor iskolába jött, mindig odapillantotta kirakatba, hogy megvan-e még ez a könyv. Ez ugyan kissé túlzás,hogy az egész mult évben, mert csak úgy májusban fedezte fel,vagyis az év végén már, de hisz ez nem csoda, mert még eleinteolyan kis ügyetlen fiú volt ő, hogy még gyerekszámba is alig ment.De az első gimnázium végén már meglehetősen megemberesedett s akkormár észrevette az antikvárium kirakatát s benne a Csokonait.
De csak a nyáron jutott odahaza a vakációban odáig, hogy arragondolt, hogy meg kellett volna venni.
No, erre a gondolatra aztán el volt rontva a nyara, mindennapeszébe jutott a könyv, hogy vajjon ott van-e még a kirakatban, vagymár megvette valaki. Még az úton is eszébe jutott, mikor jöttDebrecen felé a vonaton s kinézett az alföldi sík mezőkre, hogyvajjon istenem, meg van-e még a Csokonai?
Még be sem iratkozott, csak éppen hogy elhelyezkedett akollégium második emeletén a 19. számú coetusban, ahol a legutolsóágyat kapta, azt, amelyik külön áll az ajtó mellett, mert hét ágylévén a szobában, három-három egymással szemben volt a főfalon, ahetedik pedig keresztben az ajtó kisebb falán; szóval azt az ágyat,amelyet minden diák megvete