Hogy mért csak így: Ne kérdezzétek; Én így álmodom, Én így érzek. Ilyen messziről, Ilyen halkan, Ily komoran, Ily ködbehaltan, Ily ragyogón, Ily fényes vérttel; Űzött az élet, S mégsem ért el. Menedékem: A nagy hegyek, Az élet fölött Elmegyek; S köszöntöm őt, ki zajlik, és pihen: Én, örök vándor, s örök idegen. -4-
CSAK ÍGY…
MIKOR ÜNNEPET ÜL…
Mikor ünnepet ül Lelkedben az öröm, vagy fájdalom, – Lehet gyászünnep is – Akit nagyon szeretsz, Akkor hozzá mehetsz, Jaj, csak ne menj szürke hétköznapon!
Akit szeretsz, annak Egész lelket áldozz, Jaj, csak vele gyakran ne találkozz!
Akit nagyon szeretsz: Ne kivánd a házikódba társúl, Örvendj, ha a lelked vadvirágos, Messze síkján néha hozzád társul. Örvendj, mikor járhatsz Bársony-puha karján Erdők muzsikáló, suttogó avarján. Vagy ha hegytetőkön, Meredélyek felett Vigyázva, szelid kézzel átvezet. -5-
Akit nagyon szeretsz: Völgyben ne lakozzál, Hegyen találkozzál, Ott társalogj Vele, Társalgásod imádkozás legyen, Fénnyel, árnnyal, végtelennel tele.
Akit nagyon szeretsz, Soha meg ne csókold, ne öleld meg, Áhitattal csak a kezét fogd meg.
Akit nagyon szeretsz: Közted s közte, mint egy tündérfátyol, Lebegjen a távol.
Mint egy fényes, hűvös tündérfátyol, S hogy balgán letépjed, Őrizzen az Isten attól téged!
Ami el nem kophat Forró közelségbe’, Hosszú megszokásba’, Akárminek hívják: Annak az érzésnek örök a zománca. -6-