Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 341. oldalontalálható.
KÓBOR TAMÁS
*
REGÉNY
HARMADIK KIADÁS
BUDAPEST, 1919
FRANKLIN-TÁRSULAT
MAGYAR IROD. INTÉZETÉS KÖNYVNYOMDA
KIADÁSA
FRANKLIN-TÁRSULATNYOMDÁJA.
– A XIX. század végén. –
Valamikor régen éppenséggel nem kellett az írónak bocsánatotkérnie, amiért az első pár sorral nem viszi az olvasót témájaérdekes kellő közepébe. Magam is soká töprenkedtem, miképpenkerülhetném ki a hosszú és száraz leírást, próbáltam is kezdetülnéhány dialógust kifaragni hősöm és hősnőm között, de mindenképpenarra a megismerésre jutottam, hogy a szinhely ismerete nélkül azolvasóval nem tudom magamat megértetni.
A világosság kedvéért le kell mondanom a megvesztegető érdekeskezdetről s szárazon, pedánsan leírom regényem színhelyét, aKoronaherceg-utcát.
Budapestnek legfővárosiasabb és legfalusiasabb utcája ez. Estekilenc órakor már alszik. A trafikosüzlet kivételével, mely csaklegutóbb nyilt, minden boltja ilyenkor már be van csukva.Ennélfogva ember alig jár már benne. Nyáron a Rémi kioszk egy-egyfagylaltozó társasága szokott rajta keresztül hazasietni: ez azegész forgalma. A hangos beszéd és kacagás idegenszerüen hangzikbenne vissza: nem idevaló többé s a házak falai fölriadnak szürkeálmukból. Sötét és félelmes utca ez, mint a falué, akár itt, akár akülső csömörei úton egyaránt nem jó járni -4- éjszaka.Össze-vissza egyetlen tejüveges lámpa virraszt benne, atáviró-hivatalé. Ott ébren vannak még. S az ékszeres boltok aprónyilásain át látni, hogy odabent gázláng őrzi a kincseket, betörőtolvajok ellen. A bakter ezeken kukucskál be s megnyugodva állodébb, amíg a gázláng nyugodt lelkiismerettel és éberen világítjabe az üvegszekrényeket.
Vasárnap délután is csak falusias a Koronaherceg-utca. Az őüzletei mind olyanok, hogy a munkaszünetes törvény alól nemkivánnak kivételt.
De amilyen korán alszik az utca, éppoly későn ébred. Ah, reggelegyet fordul a világ s a Koronaherceg-utca nagyvilágivá válik.Félnyolc van már, mire megelevenedik. Cilinderes urak és sietősléptű kisasszonyok elevenítik meg. Csörögnek a vasredők, koppannakaz emelőrudak. Ennivaló szép lányok feszegetik a zárakat, hogyragyogó tükörajtók mögé bújjanak raboskodni. Vásárra nem számítanakmég, a kora reggeli órákban ezeknek az üzleteknek nincs keresetük.De rakosgatni, takarítani, söpörni és porolni csak ilyenkor érnekrá. Az üzletnek ragyogni kell, mert csupa finom holmi van benne,azaz olyan, amilyet igen finom öltözetű emberek vásárolnak. Nemigen találom a kellő szót: ezt is rosszul mondtam. Nem mind finomöltözetű ember, csak olyan, mintha finom öltözetű volna. Teszem egyKerepesi-úti nőidivatkereskedőnél ugyanazt a tizenkilenckrajcárosmosható kartont kapni, mint Szénássy Gyulánál, de nem ugyanaz afejkendős, csatakos szoknyájú józsefvárosi munkásasszony veszi, akiott. Ennek sincs több pénze, mint a munkásasszonynak, de úgylátszik, mintha volna. Ennélfogva Szénássy Gyula bársonyszéke