Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 175. oldalontalálható.
ÍRTA
RÉVÉSZ BÉLA
BUDAPEST
AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉSNYOMDAI R.-T. KIADÁSA
1919
9894. – Budapest, azAthenaeum r.-t. könyvnyomdája.
A családi vacsora szelíd keretében(kövér terüléssel, csámcsogó történéssel) nyolc szempártekintgetett a lámpa alatt, nyolc gyerek kisebbedett az asztalmellett.
A nyolcadik, alighogy kiszállottan a patyolat- és húspólyákból,a tornyos gyerekszékben fürgélkedett, tiszta kék szeme fénylett azörömtől, repdeső tekintgetése szüntelen volt, mint a csízmadárönfeledt fecsegése, szemecskéinek villanó, kék horgait sorjázvahányta a sárga udvaros lámpaernyőre, a feketén csüngő mennyezetre,a nyitott ablak alatt rajló alaktalanságra, szuszogó testvérkéire,az ízes -4- szájukra, a testvérszemükre, amik kékderüvel sugarasodtak az összehajolt körben…
A hetediknek szemében már tündökölt a nagyobbacska bátorsága, azismerkedő kíváncsiság, a fürkésző elámulás, a fölfedezés ujjongásaés tekintete vágygyal kitárult, mint érett nefelejts a fölhágónapsütésben…
A hatodiknak szeméről már harsant a kéj, a felhőtelen kékség,amelyben tükrözik a zavartalan mindenség…
A harmadik (kis arasszal már kalászosabban, a negyedik, azötödik mellett) már kitekintett szemének ablakain, a pillantásavesztegelő volt, mint a kék hegyi tavaké, amiknek mélyén hempereg afiatalság és alvó örvények fodraiban sellők titkolódznak…-5-
A lepkehajszolás, a csikós futás, tátogó szomjuság a megtaláltpataknál, a borzongó meghökkenés erdők zugásakor, kacagó mámor azarany vízben, ami fölött násztól bomol a szitakötős lakodalom… kékcsodákkal már sürögtek a harmadiknak, másodiknak tekintetében…
Az első, a diák, szempilláinak dús ernyői alól már meghordoztatekintetét…: ez a család, amelynek húsából él a piros húsa, ez azember, aki jót és rosszat tud tenni, amitől bukdácsol az apja, ezaz iskoláslecke, amely ráparancsol, ha a szabadság áramábanszilajkodik a feje, ez az Isten, aki kereng és zordonkodik atemplomi tömjén tölcséreiből, ez az öröm, amely végiglegyez aszomoruság fölött, ez a kislány, akire rádőlni kedvesség, mint ajószagú fűre…
csöndes kék szeméből a diák már kiölelt a tudás forgóboszorkányváraihoz… -6-
Két tiszta szeme elébe állt, elébe szállt a hét szempárnak és asárga lámpa körül kéken összecsillantak,
fölöttük mélázgat az anyjuk két nagy szeme, kékek, a küllőshirdetéssel, mély sugárzással, mint a nyolc szempár, elszórtan azesti homályban…
Leskelődő lelkem, szemek útvesztőiben alázatoskodva ujjong…elsiklik a szemek kékjén,
kicsi és nagyobb sustorgó szemcsillagok csillámlanak az estfirmamentumán, ködölt homályban a csillagok fölött, mint fiastyúkfölött, őriző sugarait lebocsátja az anya szeme, tizennyolc szemnekforr a kékje, tizennyolc szem dereng, pillog, lüktet egyszerre,mint az osztatlan lélekzet,
szeretkező pillantásom dülöngél szemtől a szemhe