Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
IRTA BABITSMIHÁLY
A NYUGAT KIADÁSA
Világosságkönyvnyomda r.-t, Budapest, VIII, Conti-utca 4
E tanulmányok a Nyugatban megjelent könyvbirálatok, nagyrészteléggé jelentéktelen könyvek birálatai. A szerző gondolt arra, hogyátdolgozza, kihagyva belőlük az aktuális vonatkozásokat; utóbbmégis jobbnak látta eredeti alakjukban meghagyni, mert a tolla alávett, magukban jelentéktelen dolgokat is jellemzőknek tartja maiirodalmi életünkre.
A szerző tiltakozik azon vád ellen, mintha Petőfit kisebbiteniakarta volna s azt hiszi, figyelmesebb olvasás után ez senkinek semfog igy feltünni. Nem volt célja teljes méltatást adni Petőfiről sigy történt, hogy pl. az Apostolról, melyet ő is remekműnek tart,nem beszélt. Adyról más helyütt irta meg véleményét.
Még egy szót az ifju kritikusokhoz: A tanulmányok, melyek efüzetben vannak, teljesen konzervativ jellegüek s e szempontbólminden rosszat el lehet róluk mondani.
Fogaras, 1911 február.
Babits Mihály
A nagykőrösi Arany-szobor leleplezése alkalmából olvastunk egycikket valamely napilapban, melynek irója azon panaszkodott, hogynagy költőink közül csak Petőfinek van több szobra az országban,Arany, Vörösmarty egy-kettővel kénytelenek beérni. Annak azillusztrálására hozza fel ezt a cikkiró, hogy mennyire nembecsüljük meg még az igazi magas művészetet: regényes életpálya,politikai dicsőség s a költői nyelvnek bizonyos könnyedrakoncátlansága és szellemessége sokkal nagyobb okok egy költőelismerésére, mint mélyről jött művészet – ami mélyről jött,szükségképpen halkabb – mély és halk egyéniség hatalmas formákönkénytes bilincsében.
Ime az örök kontroverzia Petőfi vagy Arany elsőbbségéről:bármily esztétikátlan és filozófiátlan, mégis igen érdekesjelenség, mert jóformán az egyetlen esztétikai probléma, mely amagyar közönség legszélesebb rétegeibe beszivárgott. S ha azirodalmilag kevésbbé művelt emberek körében vizsgáljuk ezt atömegpszihológiai jelenséget – ahol kevésbbé bonyolultan jelenikmeg – észrevesszük, hogy a két költő összehasonlitásánál nemannyira költészetük, mint emberi egyéniségük a mértékadó. E kétnagy egyéniség oly -6- hatalmas és végletes két szembenálló tipusaa magyar léleknek, hogy valamelyikét mindenikünk közelállónak érzia maga kedélyéhez s e rokonságérzet adja meg irodalmiitélkezéseinek öntudatlan alapját. Igy lőn nálunk az esztétikabizonyos fokig vérmérséklet kérdése; s flegmatikusok ésmelankolikusok különváltak a szangvinikusoktól és kolerikusoktól,öregek a fiataloktól s (mert a politika is többnyire vérmérsékletdolga) a nyugodtabb haladás hivei függetlenségiektől ésszocialistáktól.
De a dolog tulajdonképpi fontosságát akkor fogjuk csak látni, haa nézőtérről az irodalmi élet szinpadára forditjuk szemeinket.Minthogy legműveltebb irodalmi köreinkben elterjedt ama felfogás,hogy a művészet nagyságait összemérni és osztályozni nem lehet, eza kontroverzia sem jelenhetik meg itt nyiltan és öntudatosan, minta kevésbbé művelt közönség körében. Mindazonáltal a vérmérsékletekalapvető különbsége utat tör magának