Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 243. oldalontalálható.
JÓKAI MÓR
ÖSSZES MŰVEI
NEMZETI KIADÁS
LXXVIII. KÖTET
A LÉLEKIDOMÁR.II.
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREKKIADÁSA
1897
A LÉLEKIDOMÁR
REGÉNY
IRTA
JÓKAI MÓR
II. RÉSZ
BUDAPEST
RÉVAI TESTVÉREKTULAJDONA
1897
RAOUL RIPAILLE.
Sidonia grófnő meghitta Lándoryt theára. Még csak éjfél volt azidő, s az éjszaka csak két óra után kezdődik.
A theát a grófnő boudoirjában szolgálták fel. Az ő lakosztályamind abban az állapotban volt, a melyben itt hagyta, midőn aférjétől külön vált. A butorokban azóta a divat változott ugyan; defalusi kastélyban épen az ódon a stylszerű. A Gobelin szőnyeg pedigmindig elegáns marad, a míg a földön emberek, azaz, hogy uraklesznek.
A hölgyeknek nem kellett a theához más toilettet venniök, ezévben fekete volt a divat szine Francziaországban.
Mikor Lándory belépett a boudoirba, Sidonia eléje sietett skezet szorított vele, aztán odafordulva Medeához, azt mondá aleányának:
– Te nem is tudod, mennyi jót tett Lándory úr a miházunkkal.
– Hallottam, szólt Medea.
– Csak azt, a mit mindenki tud. De a mit én tudok, azt nem. Őmentette meg Lyonel bátyádat a legiszonyúbb balsorstól.
Medea az anyjára bámult.
– Lyonelt? Hát hogy lehet az? Hát nem fogták el LyoneltAvricourtnál?
– Fájdalom, hogy nem érte az a dicsőség. Ez a hir csak a temegnyugtatásodra volt kigondolva. Lyonel nem szolgált a háborúalatt a franczia hadseregnél; hanem annál szomorúbb hirt szerzemagának a commune harczaiban. Az ő neve Raoul Ripaille.
Medea elszörnyedve lépett hátra. -2-
– Raoul Ripaille! A kit úgy átkozott mindenki azasztalunknál!
– Nem tudták, hogy ő az én mostoha fiam.
– De a marquis; midőn a távollevő Lyonelért poharat emelt…
– Az tudta, hogy ő Raoul Ripaille.
Medeának az arczán az az extaticus undor kifejezése vett erőt,mely az ideges embereket szokta meglepni az ingadozó hajón. Talán,ha egy cseppet megivott volna abból a szájáig emelt pohárból, eperczben el nem maradt volna a katasztrófa.
– Ez az idegen úr, monda Sidonia grófnő, közbenjárt a mellett, akit mindenki üldöz, átkoz, halálra itél és elfordította róla ameggyalázó büntetést; Lyonel meg van szabadítva, s azt egyesegyedülez úrnak köszönhetjük.
Medea arczvonásainak sajátszerű szoktatásuk lehet a köszönetkifejezéséhez: más ember így néz, ha fél, ha gyülöl, ha azőrüléshez van közel. Sz