Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 86. oldalontalálható.
KOSZTOLÁNYIDEZSŐ:
A SZEGÉNY KISGYERMEK PANASZAI
ÖTÖDIK KIADÁS
BUDAPEST, 1919. AZATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA
9730. – Budapest, azAthenaeum r.-t. könyvnyomdája.
Mint aki a sinek közéesett…
És általérzi tűnőéletét,
Míg zúgva kattog a forrókerék,
Cikázva lobban sok-sok ferdekép
És lát, ahogy nem látott sosemég.
Míg zúgva kattog a forrókerék,
Cikázva lobban sok-sok ferdekép
És lát, ahogy nem látott sosemég.
Mint aki a sinek közéesett,
A végtelent, a távoléletet
Búcsúztatom, mert messze meselett.
Mint aki a sinek közéesett.
A végtelent, a távoléletet
Búcsúztatom, mert messze meselett.
Mint aki a sinek közéesett.
Mint aki a sinek közé esett–
Bús panoráma, rémes élvezet–
Sinek között és kerekekközött,
A bús idő robog fejemfölött
És a halál távolbamennydörög,
Egy percre megfogom, amiörök,
Lepkéket, álmot, rémest,édeset.
Bús panoráma, rémes élvezet–
Sinek között és kerekekközött,
A bús idő robog fejemfölött
És a halál távolbamennydörög,
Egy percre megfogom, amiörök,
Lepkéket, álmot, rémest,édeset.
Mint aki a sinek közéesett.
*
És látom Őt, aKisdedet,
Aki fehérlő ingbelépdel.
Még lopva-lopva rámtekint
És integet szőkefejével.
Aki fehérlő ingbelépdel.
Még lopva-lopva rámtekint
És integet szőkefejével.
Arany gyertyácskát tartkeze
És este félve ül lemellém.
Hallom kacagnicsendesen
S látom alvó fejét amellén.
És este félve ül lemellém.
Hallom kacagnicsendesen
S látom alvó fejét amellén.
Ő a pap, az igaz, aszent,
Bámulom, mint egyismeretlent.
Gyónok Neki ésáldozok
És megsiratom Őt, kielment.
Bámulom, mint egyismeretlent.
Gyónok Neki ésáldozok
És megsiratom Őt, kielment.
*
A doktor bácsi.
Áldott aranyember.
Világító, nyugodt szemei kékek.
Komoly szigorral lép be a szobába,
Szemébe nézek és cseppet se félek.
Borzongva érzem biztos ujjait,
Ha kis sovány bordáimon kopog.
Ősz bajusza a fagytól zuzmarás,
Hideg kezén arany gyűrű-sorok.
Oly tiszta és jó. Ő ír medicinát,
Keserűt, édest, sárgát vagy lilát.
Az ő kezéből hull kis paplanomra
Nagynéha egy halvány, szelíd virág.
Rágondolok, ha szörny
Áldott aranyember.
Világító, nyugodt szemei kékek.
Komoly szigorral lép be a szobába,
Szemébe nézek és cseppet se félek.
Borzongva érzem biztos ujjait,
Ha kis sovány bordáimon kopog.
Ősz bajusza a fagytól zuzmarás,
Hideg kezén arany gyűrű-sorok.
Oly tiszta és jó. Ő ír medicinát,
Keserűt, édest, sárgát vagy lilát.
Az ő kezéből hull kis paplanomra
Nagynéha egy halvány, szelíd virág.
Rágondolok, ha szörny
...